Napjainkban az elektromos autók egyre gyakoribbá válnak az utakon, sok szakértő pedig úgy véli, hogy az ilyen járművek jelentik a klímabarát, szmogmentes és gazdaságos közlekedés jövőjét. Azt hihetnénk, hogy az efféle autók csak az elmúlt évtizedekben jelentek meg, noha a technológia jóval kezdetlegesebb formában ugyan, de már nagyjából száz éve is elérhető volt. A korszakban a megoldás előnyeit felismerve el is kezdték alkalmazni az elektromobilokat. Sokaknak meglepő lehet, hogy ilyen típusú járműveket nemcsak nagy külföldi cégek, hanem magyar gyártók is készítettek a 20. század első felében. Ezek közül talán a legizgalmasabbak azok a modellek, amelyeket a Rába és a Magyar Általános Gépgyár gyártott, és amelyekről Hidvégi János és Négyesi Pál írtak részletesebben A triciklivel kezdődött című könyvükben.

Már 1926-ban megjelentek

Az első világháború utáni gazdasági helyzetben, illetve az elcsatolt, bezárt és átalakított autógyárak miatt a posta nem tudta megoldani az új járművek beszerzését. A flotta modernizálására egészen az 1920-as évek közepéig kellett várni, ekkor egyedül a Győri Magyar Waggon és Gépgyár, valamint a Rába volt megfelelő az előállításra. Azt nem tudni, hogy miért nőtt a korszakban az érdeklődés a villamos hajtású modellek iránt, a posta mindenesetre úgy döntött, hogy 60 darab ilyen kocsival kell bővíteni az állományt. Hasonló járművekkel már korábban is dolgozott a szervezet, ezekről ugyanakkor kevés az adat. Az elektromobilok 1926-ban jelentek meg ismét a posta nyilvántartásaiban, a Rába mellett a Magyar Általános Gépgyártól (MÁG) és külföldről, a Hansa-Lloydtól is vettek járműveket. A MÁG talán a Győri Magyar Waggon és Gépgyár kapacitáshiánya miatt került a képbe. A Rába 2,5 tonna teherbírású darabjai közül az első 1927-ben állt forgalomba.

A korszakban az üzemanyag és alkatrészek ára egyre emelkedett Magyarországon, a postai szolgáltatásból, a városi környezetből és a gyakori megállásokból adódóan pedig előnyösebbnek tűnt az elektromos megoldás használata. A technológia alkalmazása mellett szólt továbbá, hogy az 1920-as évekre a kipufogógáz okozta egészségügyi problémákat már felismerték. Bár később a villamos hajtású modellek gazdaságosabbnak bizonyultak a benzinüzemű gépkocsikhoz képest, a Magyar Királyi Posta 1931 után viszont egy ideig nem vett át újabb járműveket. Az elektromos modellek külső megjelenésükben nem tértek el a benzinmotoros járművektől, kivéve egyet. Ez a Rába Pe-1 típusú csomagszállító elektromos autót, amely egészen modern, Cybertruck-szerű külsejével az utóbbi időkben többször is felbukkant a hazai sajtóban és blogokon. A Pe-1 1936-tól futott, és az 1926-1936 között használt 8 négyzetméteres rakodóterű elektromobil saját, postai karosszériás darabja lehetett.

Nagyon meg voltak velük elégedve

Az akkumulátorokat nagy faládába, az alvázkeretre, a vezetőülés alá, illetve kissé a rakodótér alá helyezték el. A Rábánál L típusú alvázat használtak, a motort a differenciálmű előtti részre illesztették. A 320 vagy 400 Ah-s, 6-8 óra alatt feltölthető akkumulátorokat a Tudor, a 14 lóerős (10,3 kW-os) villanymotorokat a Ganz szállította. Az akkumulátor 20-22 kilométer per órás sebességgel száraz, sík úton, maximális terheléssel (2500 kilogramm), teljes feltöltés mellett 60-70 kilométer távolság megtételéhez elegendő energiát biztosított. A posta vezérigazgatósága később megállapította, hogy a járművek teljesen megfeleltek az elvárásoknak, komolyabb javítások nélkül teljesítették feladatukat, illetve megbízhatónak és tetszetős külsejűnek bizonyultak. A gépkocsik átlagos fajlagos fogyasztása 69 Wh/tonna-kilométer volt, ami igencsak kedvezőnek számított.

Az 1931-es szünet csak néhány évig tartott, később ismét felmerült, hogy a posta beszerezhetne újabb elektromobilokat. 1937-ben a német Bleichert cégtől vásároltak egy kisebb teherbírású modellből, méghozzá öt darabot, majd a Morissontól vettek két gépkocsit. Ezzel a teljes elektromos flotta darabszáma 44-re nőtt. 1937-ben a posta járműállományának 21,67 százalékát villamos hajtású járművek adták, ami egészen kimagasló arány. Mivel a második világháború kitörése után a hadsereg nem tartott igényt ezekre az elektromobilokra, azokkal tovább dolgozhatott a posta. A háború végén a megszállók sem követelték a kocsikat, ezért azok később is folytathatták a munkát. Az adatok alapján 1960-ban még 6 elektromobil járta az utakat, az utolsót 1963-ban vonták ki a forgalomból.

Borítókép: Postamúzeum