Sok szakértő véli úgy, hogy a napenergiának óriási szerepe lesz a zöldebb, környezetbarátabb jövő felépítésében – igaz, hosszú út áll még előttünk. Bár a technológia egyre elterjedtebb, még rengeteget kell fejlődnie. Az egyik fő probléma az, hogy a panelek megkövetelik a sok napsütést, a felhősebb régiókban így egyelőre nem kifizetődő a használatuk. Egy Fülöp-szigeteki villamosmérnök hallgató ugyanakkor a közelmúltban áttörést érhetett el ezen a területen. Carvey Ehren Maigue olyan módszert dolgozott ki, mellyel a szabad szemmel nem látható UV-sugárzást is hasznosíthatják a panelek – írja a Fast Company.

Az AuREUS nevű fejlesztésében foszforeszkáló szerves részecskéket alkalmazott, ezek képesek az UV-sugárzást elnyelni, majd látható fénnyé alakítani. A rendszerben egy napelemes réteg is megtalálható, amely a fényből energiát hoz létre. „Ahhoz hasonlít, ahogy belélegezzük az oxigént, majd kifújjuk a szén-dioxidot” – mondta Maigue.

Az AuREUS hasonló gyantaszerű anyagból épül fel, mint amilyenből a golyóálló üvegek is készülnek. A paneleket a hagyományos napelemekhez képest több területen is alkalmazhatnák, a rendszerből ablakokat, falakat és egyéb épületrészeket alakíthatnak ki.

Maigue a foszforeszkáló anyagokat növényi hulladékból állította elő. A részecskéket gyantával keverte el, és egy napelemes rétegre vitte fel. A hallgató egy nagyjából 0,9-szer 0,6 méteres, üveglapra emlékeztető, hajlékony, átlátszó, zöld prototípust hozott létre, amely egy nap alatt elegendő energiát termel két telefon számára. Maigue szerint a méretek növelésével egy egész épület energiaigénye is fedezhető.

A fejlesztés a közelmúltban a 35 ezer dollár pénzjutalommal járó James Dyson Fenntarthatósági Díjat is megkapta. Tom Crawford, a zsűri tagja úgy véli, az AuREUS komoly változást hozhat el az iparban. Maigue szerint a következő cél egy tesztprojekt elindítása: terve az, hogy a rendszert egy kis Fülöp-szigetei klinikánál próbálják ki, ahol a nagyobb viharok után előfordul, hogy nincs áramellátás.