Ausztrál és kínai kutatók nanofiltrációs technológiát fejlesztettek ki, amellyel hatékonyan lehet lítiumot kinyerni magas magnéziumtartalmú sósvízi forrásokból.
Hibrid napelemes rendszerek akkumulátorral, elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen! (x)
Ausztráliai és kínai kutatók olyan technológiát fejlesztettek ki, amellyel lítiumot lehet kinyerni sósvízi forrásokból. A Monash Suzhou Kutatóintézet és a Queenslandi Egyetem kutatói nanofiltrációs technológiát dolgoztak ki, amely alacsony minőségű, magas magnéziumtartalmú sósvízi sóoldatokból képes lítiumot kivonni, írja a pv-magazine.com. A technológia 90%-os lítiumkitermelési arányt ér el, ami közel kétszerese a hagyományos módszerekének, és jelentősen lerövidíti a kivonási időt. Eddig a világ lítiumtartalmú sósvízi forrásainak akár 75%-át nem tudták kihasználni a technikai korlátok miatt. A kutatók szerint azonban a technológia áttörést jelenthet, mivel az előrejelzések szerint 2025-re a globális lítiumkínálat hiányt szenvedhet a növekvő kereslet miatt. Az általuk kifejlesztett rendszer egyfajta nanofiltrációs technológia, amely etilén-diamin-tetraecetsavat (EDTA) használ, így képes szelektíven kivonni a lítiumot más ásványi anyagok, különösen a magnézium közül, amely gyakran megtalálható a sóoldatokban és nehezen eltávolítható. A munkát Dr. Zhikao Li, a Monash Suzhou Kutatóintézet és a Kémiai és Biológiai Mérnöki Tanszék kutatója vezette Jiangsu tartományban, Kínában, valamint Prof. Xiwang Zhang, a Queenslandi Egyetem professzora.
„Technológiánk 90%-os lítium-visszanyerést ér el, ami közel kétszerese a hagyományos módszereknek, és az évekig tartó kivonási folyamatot hetekre rövidíti le” – nyilatkozta Dr. Li.
A módszer hatékonysága mellett a rendszer az eddigi lítiumkitermelés környezeti kihívásaira is megoldást nyújt. A hagyományos módszerekhez képest, amelyek a vízkészleteket apasztják a száraz területeken, ez a technológia melléktermékként friss vizet állít elő. A maradék magnéziumot értékes, magas minőségű termékké alakítja, amely tovább csökkenti a hulladékot és a környezeti hatásokat.
A technológiát a kínai Longmu Co Lake és Dongtai Lake sóoldatain tesztelték, az eredményeket pedig a Nature Sustainability folyóiratban publikálták.
„Magas fekvésű sós síkságok, mint Kínában (Tibet és Csinghaj) és Bolíviában, példák arra, hogy nehezebben kezelhető sóoldatok hagyományosan kihasználatlanok maradtak. Távoli sivatagi területeken a hagyományos kitermeléshez szükséges víz, vegyi anyagok és infrastruktúra egyszerűen nem áll rendelkezésre, ami hangsúlyozza az innovatív technológiák szükségességét” – mondta Dr. Li. A rendszer rugalmas és készen áll a nagyszabású alkalmazásra, így a teszteléstől gyorsan eljuthat az ipari műveletekhez, tette hozzá Dr. Li.