Hibrid napelemes rendszerek akkumulátorral, elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen! (x)

Ausztráliai és kínai kutatók olyan technológiát fejlesztettek ki, amellyel lítiumot lehet kinyerni sósvízi forrásokból. A Monash Suzhou Kutatóintézet és a Queenslandi Egyetem kutatói nanofiltrációs technológiát dolgoztak ki, amely alacsony minőségű, magas magnéziumtartalmú sósvízi sóoldatokból képes lítiumot kivonni, írja a pv-magazine.com. A technológia 90%-os lítiumkitermelési arányt ér el, ami közel kétszerese a hagyományos módszerekének, és jelentősen lerövidíti a kivonási időt. Eddig a világ lítiumtartalmú sósvízi forrásainak akár 75%-át nem tudták kihasználni a technikai korlátok miatt. A kutatók szerint azonban a technológia áttörést jelenthet, mivel az előrejelzések szerint 2025-re a globális lítiumkínálat hiányt szenvedhet a növekvő kereslet miatt. Az általuk kifejlesztett rendszer egyfajta nanofiltrációs technológia, amely etilén-diamin-tetraecetsavat (EDTA) használ, így képes szelektíven kivonni a lítiumot más ásványi anyagok, különösen a magnézium közül, amely gyakran megtalálható a sóoldatokban és nehezen eltávolítható. A munkát Dr. Zhikao Li, a Monash Suzhou Kutatóintézet és a Kémiai és Biológiai Mérnöki Tanszék kutatója vezette Jiangsu tartományban, Kínában, valamint Prof. Xiwang Zhang, a Queenslandi Egyetem professzora.

„Technológiánk 90%-os lítium-visszanyerést ér el, ami közel kétszerese a hagyományos módszereknek, és az évekig tartó kivonási folyamatot hetekre rövidíti le” – nyilatkozta Dr. Li.

A módszer hatékonysága mellett a rendszer az eddigi lítiumkitermelés környezeti kihívásaira is megoldást nyújt. A hagyományos módszerekhez képest, amelyek a vízkészleteket apasztják a száraz területeken, ez a technológia melléktermékként friss vizet állít elő. A maradék magnéziumot értékes, magas minőségű termékké alakítja, amely tovább csökkenti a hulladékot és a környezeti hatásokat.

A technológiát a kínai Longmu Co Lake és Dongtai Lake sóoldatain tesztelték, az eredményeket pedig a Nature Sustainability folyóiratban publikálták.

„Magas fekvésű sós síkságok, mint Kínában (Tibet és Csinghaj) és Bolíviában, példák arra, hogy nehezebben kezelhető sóoldatok hagyományosan kihasználatlanok maradtak. Távoli sivatagi területeken a hagyományos kitermeléshez szükséges víz, vegyi anyagok és infrastruktúra egyszerűen nem áll rendelkezésre, ami hangsúlyozza az innovatív technológiák szükségességét” – mondta Dr. Li. A rendszer rugalmas és készen áll a nagyszabású alkalmazásra, így a teszteléstől gyorsan eljuthat az ipari műveletekhez, tette hozzá Dr. Li.