Hibrid napelemes rendszerek akkumulátorral, elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen! (x)

A globális üvegházgáz kibocsátás 2-10%-áért a ruhaipar felel, ugyanakkor azon ruhák aránya, amiket sosem adnak el, 10-40% között mozog. Ráadásul a textilipar számára víz és energia is szükséges, továbbá a gyapjú és pamut mellett a szintetikus szálak is megjelennek, ami a mikroműanyag-hulladék mennyiségét növeli. A gyártás a legtöbb esetben fejlődő országokban történik, ahol olcsó a munkaerő és nem mindig biztonságos a munkakörnyezet. Az elmúlt években az infláció ellenére sem tapasztalhattunk jelentős drágulást a ruhaneműk tekintetében, tehát továbbra sem a valódi árcímke szerepel ezeken a termékeken (hiszen a környezeti terhelés és az emberi kizsákmányolás nem jelenik meg az összegben).
Szigorúbb szabályozásokra van szükség: a túltermelés visszafogására, a munkakörülmények javítására, az újrahasznosítás felskálázására. Ezek mellett pedig az is fontos, hogy mi, fogyasztók is tudatosak legyünk a ruhavásárlás során (is).

Az EU-ban évente 12,6 millió tonna textilhulladékot termelünk, amelynek többségét elégetik, exportálják vagy hulladéklerakókra kerülnek. A ruházkodás és cipőviselet 5,2 millió tonnáért felel, ami 12 kg/fő/év hulladékkal egyenértékű. Ennek csupán 22%-át gyűjtötték külön, hogy újrahasznosításra/újrahasználatra kerüljenek. 2020-ban az EU-ban az egy főre jutó átlagos textilfogyasztás 400 m 2 földet, 9 m 3 vizet és 391 kg alapanyagot igényelt.

A 2050-ig tartó uniós körforgásos gazdaság megvalósítási tervének része a textilhulladék csökkentése, illetve a textilek élettartamának és újrahasznosításának növelése. 2024. február 14-én az EU Hulladék Keretirányelvének felülvizsgálatakor külön fókuszt kapott a textil- és az élelmiszerhulladék. Az Európai Bizottság eredeti javaslatának megerősítését 72-en támogatták (hárman pedig ellene szavaztak). A cél a felelős fogyasztási és termelési gyakorlatok támogatása, hogy mérsékelhessük a „fast fashion” riasztó környezetterhelő hatásait. Decemberig további szabályok várhatók, amelyek a „szennyező fizet” elv és a gyártók kiterjesztett felelősségén alapszik majd.

Az Európai Unióban 2025 januárjáig a textilek (ruhák, takarók, lepedők, függönyök, cipők, kalapok, matracok és szőnyegek) külön gyűjtését is meg kell oldani a településeken, úgy, mint a műanyagok és fémek esetén. Azonban az ESWET (European Suppliers of Waste-to-Energy Technology) főtitkára aggodalmát fejezte ki ezzel kapcsolatban, mivel az Európai Parlament környezetvédelmi bizottsága
hatástanulmány nélkül fogadta el az újabb külön gyűjtésre vonatkozó javaslatot. Drága a megvalósítása, valamint növekvő energia- és erőforráshasználathoz vezetne, így meggondolatlanság a költségek és a környezeti hatás becslése nélkül bevezetni a javaslatot.

Divatos hulladéklerakók

A ruhavásárlási szokásaink megváltoztak, sokkal több ruhát vásárolunk, mint 15-20 évvel ezelőtt, azonban kb. feleannyi ideig használjuk őket. A „fast fashion” (gyorsdivat) onnan kapta nevét, hogy gyorsan történik a ruhák tervezése, gyártása, forgalmazása, marketingje – akár pár héten belül megváltozik a kínálat. Ez pedig megkönnyíti, hogy szezononként lecseréljük a ruhatárunkat, ráadásul alacsony áron, így nagymértékben ösztönzi a fogyasztás növekedését. A webshopok és az „ultra-fast fashion” megjelenése (pl. Shein) pedig tovább növelte a ruhavásárlás lehetőségét.

A felesleges ruhák egy részét szegényebb országokba exportálják (pl Ghána, Kenya, Tanzánia, Chile),
ahol aztán hulladéklerakókon kötnek ki vagy elégetik őket (ami különösen káros lehet az egészségre),
ha nem tudják eladni.

A használt textilek exportja az EU-ban 20 év alatt kb. a triplájára emelkedett

2000-ben még kb. 550 000 tonnára rúgott, 2019-re viszont majdnem elérte az 1,7 millió tonnát – ezek 46% Afrikában, 41%-a Ázsiában kötött ki. Az adományozás jó megoldás lehet a feleslegessé vált ruhadarabjaink újrafelhasználására, de esetenként már az adományboltokban is annyi többlet jelentkezik, hogy inkább hulladék lesz a felajánlásból.

A textilhulladékok gyűjtésére szolgáló konténereket Magyarországon jelenleg hipermarketek parkolóiban, köztereken és hulladékudvarokban találhatunk. Ezen kívül adományozással, esetleg üzemeknek való felajánlással (géprongyként való használatra) adhatunk túl a feleslegessé vált ruhaneműinkön.

Gyanúsan olcsó

A ruhák esetében alacsonyabb volt az infláció (2023-ban Magyarországon az éves átlagos infláció összesen 17,6% volt, míg a ruháké 8,3%), de továbbra sem a valódi árcímke szerepel ezeken a termékeken, hiszen a környezetre gyakorolt terhelés és az emberi kizsákmányolás nincs belekalkulálva az árba. Az alacsony árak a fenntarthatóság és a minőség rovására is mennek: ha hamarabb tönkremegy egy
adott ruhadarab (mert pl. silányabb anyagból készült), akkor újat veszünk helyette és pörög az üzlet.
Túltermelés jellemzi az iparágat: gyakran olcsóbb, ha többet gyártanak le egy adott termékből.
Azon ruhák aránya, amiket sosem adnak el, 10-40% között mozog, pedig ha visszafognánk a termelést, az az éghajlatváltozás mérséklésének szempontjából is üdvözlendő lenne, ugyanis a ruhaipar a globális üvegházgáz kibocsátás 2-10%-áért felel. Vízre és energiára van szükség a termeléshez, később pedig a hulladékkezelés, műanyagszennyezés jelent környezeti terhet. Becslések szerint egyetlen pamutpóló készítéséhez 2700 l vízre van szükség (ez egy fő 2,5 évi ivóvíz igényének felel meg). A textilek előállítása során különböző vegyi anyagokat is használnak, amelynek egy része káros az emberi egészségre, illetve a környezetre.

A gyapjú és a pamut mellett gyakran szintetikus szálak kerülnek a ruhákba; a leggyakrabban használt anyag a poliészter, amelynek előállítása évente több mint 70 millió hordó olajat igényel. Ezek később mikroműanyag formájában okoznak gondot, már a mosás során a vízbe kerülhetnek: évente 500 000 tonna mikroszál kerül így az óceánokba – ez 50 milliárd műanyag palacknak felel meg. A gyártás jellemzően a fejlődő országokban (pl. India, Banglades, Kambodzsa) történik, ahol olcsó a munkaerő és előfordulnak fizetetlen túlórák, vagy éppen nem biztonságos, esetleg egyenesen életveszélyes a munkakörnyezet. 2023-ban Bangladesben, amely Kína után a második legnagyobb ruhaexportőr, tiltakozásukat fejezték ki a dolgozók és magasabb béreket követeltek, de a válasz csak erőszak és fenyegetés volt, több száz embert elbocsátottak a munkahelyéről.

Újratervezés

A lokális javítás és újrahasznosítás támogatása megoldást jelenthetne a ruhaipar környezetkárosító
hatásainak csökkentésére, akárcsak a kisebb mennyiségek forgalomba hozatalának, a környezetbarátabb és könnyebben újrahasznosítható textilanyagok használatának ösztönzése. Jelenleg a ruhák csupán kb. 1%-a kerül újrahasznosításra, pedig ennek felskálázásával akár 80%-kal is csökkenthető lenne az ehhez kapcsolódó kibocsátás, továbbá a gyapottermesztésre használt földterület 2%-át részben élelmiszertermelésre lehetne fordítani. A felelős termelési gyakorlatok megvalósítása mellett a tudatos fogyasztás is fontos: a mennyiség helyett a minőséget tartsuk szem előtt.

Választhatunk olyan márkát, amely ügyel a fenntarthatóságra vagy vásárolhatunk használtruha boltokban. Az újrahasználat is jó megoldás lehet a pazarlás csökkentésére: manapság több ruhacsere-program/esemény is elérhető időszakosan, amikor saját megunt/kinőtt ruháinkat mások által feleslegesnek ítélt darabokra cserélhetjük. Mindezek mellett pedig vigyázzunk a meglevő darabjainkra, és ha valami kár keletkezik bennük, akkor, ha lehetséges, javítsuk/javíttassuk meg őket, ahelyett, hogy kidobnánk. Egy fenntarthatóbb jövő érdekében döntő lépéseket kell tennünk a túlzott termelés, a pazarlás és a források kizsákmányolása ellen. Jobb szabályozásokra van szükségünk, ugyanakkor nekünk is változnunk kell.