200 ezer bécsi háztartást látnának el így, egyelőre 20 millió eurót fordítanak az első mélységi geotermián alapuló erőmű tervezésére. Az OMV tudja, hogyan kell kutat fúrni, a Wien Energie pedig el tudja juttatni a meleg vizet a fogyasztókhoz – nagyjából ez az alapgondolata a két óriáscég együttműködésének, akik Deeep néven alapítottak közös vállalatot a mélységi geotermia felhasználására a távfűtésben. Bécs alatt – 3 kilométeres mélységben – néhány évvel ezelőtt találtak jelentős forróvíz-vagyont, amelynek hőmérséklete meghaladja a 100 Celsius-fokot. Ezt szeretnék távhő előállítására felhasználni, hogy földgáz helyett megújuló energiaforrásokon alapuljon az osztrák főváros távhőellátása és 2040-re klímasemleges lehessen.

Első körben 20 millió eurót fektetnek be a tervezésbe, és Bécs új városrészében, Aspernben építik meg az
első mélységi geotermián alapuló erőművet, amelynek jelenleg az engedélyeztetése zajlik. Ha minden az
ütemterv szerint alakul, a fúrások 2024-ben indulhatnak, és 2027-ben kezdheti meg működését a 20
megawattos létesítmény, amely 20 ezer háztartást lát majd el klímasemleges távhővel. A 80 millió eurós
összköltségű kísérleti beruházás ezen kívül fontos adatokkal és információkkal szolgál majd a tervezett
további legalább hét erőműhöz, amelyek összteljesítménye 200 megawatt lesz.

A technológia lényege, hogy a 2-5 kilométeres mélységben található forró vizet szivattyúkkal a felszínre
hozzák, ahol hőcserélők segítségével elvonják tőle a hőt. Az így nyert hőt a távhőhálózatba táplálják, a kihűlt vizet pedig visszavezetik az eredeti lelőhelyére. Így egy zárt, megújuló körforgás jön létre. A projekt célja, hogy a mélységi geotermia segítségével összesen 200 ezer bécsi háztartást lássanak el
klímasemleges távhővel és 2030-ra 900 gigawattórányi távhő származzon ebből a lokális, az energiaimporttól független forrásból. Michael Strebl, a Wien Energie igazgatója az ORF-nek azt is elmondta, hogy – az időjárástól függően – jelenleg 6.500 gigawattóra körül van a távhőfogyasztás. Ennek 55-60 százaléka földgázból származik, a többi pedig hulladékhőből – például a Mannertől vagy a Spittelaui hulladékégetőtől. A cél az, hogy az energiaátállás végére negyedeljék a forrásokat. Vagyis a távhő egynegyede – vagy akár egyharmada – óriási hőcserélő berendezésektől, egynegyede a hulladékégetésből, egynegyede a geotermiából, egynegyede pedig egy zöld technológián alapuló, még csak terv szintjén létező új erőműből származzon.