De hogyan lehet elérni a kitűzött célt? A Joint Research Centre munkatársai négy lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel válaszként: ezek az öko-államok, a zöld üzleti fellendülés, a krízisek által indukált zöldülés, és a glokális (nem elírás: mikroközösségek laza globális hálója) ökovilág szcenáriója. A fenntarthatóság megvalósulásához a jóllét újradefiniálására és a kormányok, pénzügyi szervezetek szerepvállalására is szükség van. Nem az anyagi javak, hanem például az egészség, a szociális élet és a környezeti tényezők lehetnének kiemelten fontos tényezők az átmenetben, írja a masfelfok.hu. 

Ahhoz, hogy 2050-re klímasemleges legyen az EU, még rengeteg intézkedésre (és azok megvalósítására) van szükség. A jóllét újradefiniálásával az anyagi javakról az egészség, a szociális élet és a hosszútávon fenntartható társadalmi-szociális és környezeti tényezők felé tolódhatna el a hangsúly.

A kormányzati modellek megreformálásával hatékonyabban kezelhetnénk a fenntarthatósági kihívásokat. Az állami költségvetés és adózási rendszer újratervezését az új kihívásokkal (pl. klímaváltozás, elöregedő társadalom) összhangban végezhetnénk el, a fenntarthatatlan termelési és fogyasztási minták kivezetésével.

Igazságos átmenetre van szükség: a jelenlegi politikának kezelnie kell a problémákat, hiszen a jövő generációi még nagyobb klimatikus, gazdasági és társadalmi kihívásokkal néznek majd szembe, mint a mostani.

De nemcsak a cél elérése, maga az oda vezető út is fontos: ezt vizsgálta a Joint Research Centre, négy különböző forgatókönyvet felállítva. Mind a négy szcenáriónak más a fő vezérlője, és mindegyik azt feltételezi, hogy 2050-re elérjük a klímasemlegességet az EU-ban.

1. Öko-államok

Ebben az elképzelésben az államnak domináns szerepe van. Szigorú szabályozással a fenntarthatóságra fókuszál és bőséges szociális szolgáltatást nyújt. A társadalmi egyenlőtlenségek csökkennek, az egészségügyi és egyéb szociális ellátás erős és mindenki számára elérhető. A munkanélküliség alacsony, széles körben elterjedt a rugalmas munkavégzés. Az oktatást felülvizsgálják 2030-ig, előtérbe kerülnek a digitális képességek és az élethossziglani tanulás.

A változások elsősorban jogszabályok által valósulnak meg, illetve az oktatás/közösségi elköteleződés miatt öko-tudatos állampolgárokká válnak a fogyasztók. Az emberek viselkedésének befolyásolásához például figyelemfelkeltő kampányokat szerveznek, de akár influenszerek is promotálhatják a fenntartható táplálkozást vagy életstílust.

A fenntarthatósághoz technológiai innovációkat használnak és befektetnek a digitális infrastruktúrába.

Az energiapiac központosított, az EU szabályozza az árakat.

A nemzeti kormányok erősek, de konzultáció folyik a regionális/lokális vezetőkkel, az állampolgárokkal és a civil szervezetekkel is. Azáltal, hogy a döntéshozatal átlátható és többek részvételével zajlik, bizalom alakul ki az állampolgárok és az állam között.

A pénzügyi szektor is a fenntarthatóság felé mozdul el: nincsenek támogatások a fosszilis tüzelőanyagokra.

Az adórendszereket modernizálják és harmonizálják az egyes nemzetek között. E szerint a forgatókönyv szerint az EU a globális klímaváltozás-mitigáció és adaptáció élmezőnyében foglal helyet, de az USA és Kína is hasonló szintű klímaneutralitást ér el.

2. Zöld üzleti fellendülés

A magánszektor, a vállalkozói szellem és a technológiai innováció segíti a fenntarthatóságot, az államnak irányadó, ösztönző szerepe van – a változást elsősorban a piac és az innováció vezérli.

Előtérbe kerül a körforgásos gazdaság, a megújuló energia és a fenntartható bio-gazdaság.

A technológiai fejlesztések segítik a közlekedést, az építkezést és az acélgyártást, hogy üvegházgáz-semlegesek legyenek 2035-re. 2030-ra kivezetik a mezőgazdaságból a nem-megújuló bemenetek támogatását, így lehetőséget adva a high-tech megoldásoknak (pl. smart agriculture). 2030-ra kihátrálunk a fosszilis energiákból és helyette megújulók és atom alkotják majd az energiamixet.

A vállalkozások együttműködnek a kormányokkal 2050-ben; a nemzeti kormányok támogatást adnak a zöld üzlethez és kereskedelemhez, innovatív indikátorokat vezetnek be a költségek és környezeti hatások mérésére – megjelennek a természetkárosítások és a környezeti externáliák árai a piacon.

A globalizáció folytatására törekszenek, a társadalmi egyenlőtlenségek megmaradnak. Az oktatás a tudományra, a technológiára és a kreativitásra fókuszál. Csak a képzett munkaerő áramlását támogatja, és azt is az EU határain belül. A közösségi szolgáltatások működtetése magánkezekbe kerül, de az állam biztosítja az átláthatóságot és a fenntarthatósági átmenet irányítását.

3. Krízisek által indukált „zöldülés”

Ebben a forgatókönyvben állandó válságokkal küzd a világ; az EU elsődleges célja a klímaváltozás kockázatainak mérséklése. A rendszerszintű megközelítés hiánya limitálja a  zöld átmenetet és csak a csökkentett termeléssel és fogyasztással kombinálva sikerül azt elérni.

2027-ben az orosz agresszió már a balti államok határánál tart, ezért felgyorsul a közös uniós hadsereg létrehozása. A védelem fejlesztése és az űripar válik prioritássá az EU-ban,

a nemzetközi együttműködés elsősorban a humanitárius segítséget jelenti, valamint egy gyenge koordinációt a klíma-mitigációban.

A gazdaság lassul a geopolitikai töredezettség miatt, ami csökkenti a globális kereskedelmet. A globális és regionális skálán kibontakozó krízisek következtében a nemzeti kormányok átruházzák a hatalmat az EU-ra, hogy az biztosítsa a biztonságot és a védelmet. Így 2050-ben az EU szövetségi államként működik (új tagállamok is csatlakoznak) – a döntéshozás hatékony, különösen a külpolitikában. A folyamatok ugyanakkor demokratikusak maradnak az Unió szintjén, de az állampolgárok részvétele alacsony, a vétó-jogot pedig kivezetik, a rugalmasabb és gyorsabb döntéshozatal érdekében.

A társadalmi egyenlőtlenségek megmaradnak, de szűkül a szakadék a szegények és gazdagok között. Az oktatás minősége lokálisan változó, de előtérbe kerül az élethossziglan tartó tanulás és az átképzés a zöld szektorokhoz.

Geopolitikai verseny alakul ki az USA, Kína, India és a növekvő erejű Latin-Amerika között, ezért az EU megalapozza a technológiai autonómiáját. Jelentős a befektetés és az innováció a digitális és zöld technológiában.

Annak érdekében, hogy csökkenjenek a függőségek és kockázatmentesítsék az ellátási láncokat, fokozatosan EU-s cégek jelennek meg a különböző szektorokban. 2035-re a kulcsiparok már EU irányítás alatt vannak – az első az energiaszektor. Az import adókat felskálázzák, az exportot szigorítják és a helyi fogyasztást ösztönzik.

4. Glokális ökovilág

Ebben a forgatókönyvben a társadalom egyenlőségre törekszik, a jóllét és a hatékonyság a cél, amelyet szolidaritással és lokális megoldásokkal, demokratikus alapelvekkel igyekeznek elérni.

E szcenárió szerint a politikusok nem tudtak hatékonyan válaszolni a főbb pusztításokra, amiket az éghajlatváltozás okozott, így az emberek új utakra kényszerülnek, hogy alkalmazkodjanak a nehezebb körülményekhez.

Felértékelődnek az emberi kapcsolatok és a közösség szerepe. A társadalom egyenlőségre és igazságosságra törekszik, magas a szolidaritás, az oktatás gyakran közösségi alapú.

Az alkalmazkodás lokális szinten jön létre, a gazdaság nagymértékben visszaszorul, felismerjük a környezettudatosság és a természetalapú megoldások fontosságát. A technológiát konkrét szükségletekre használják és a takarékosság és rugalmasság irányába orientálódik. Nagyobb fejlesztések nem valósulnak meg az erősen korlátozott anyagi támogatás okán. Az új adók, az energia és néhány társadalmi-politikai kérdés EU szintre kerül; csökkentjük a Kínára való támaszkodást. 2035-re a napelem domináns technológia, amit teljesen az EU-ban állítanak elő.

Egyre több alulról induló kezdeményezés jön létre, az emberek a saját kezükbe veszik az irányítást és megtapasztalják az együttműködés előnyeit. Az újabb generáció értékrendje már eltolódik a fenntarthatóság felé, nő a megosztási rendszerek használata (így pl. kevesebb autóra, textilre vagy egyéb anyagi javakra van szükség), az eszközök megjavíttatása, a csere és az upcycling.

Az új mottó az elegendő.

2035-re a standard munkaidő heti maximum 30 órára csökken, ami lehetőséget ad a szociális innovációra és együttműködésre; 2050-re a legtöbb ember számára javul a munka-élet közti egyensúly.

Az élelmiszerellátást illető aggodalom miatt (pl. az orosz-ukrán háború kapcsán a műtrágya vagy a gabona kérdése), minimalizálnák az importra való támaszkodást. Csökken az ipari szintű élelmiszerelőállítás, a rövid és lokális ellátási láncokat támogatják. Szociális tevékenységgé válik a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint a baromfitartás – az önkormányzatok földet kölcsönöznek a közösségi kezdeményezések számára. Fontos az ökoszisztémák védelme, a természetnek is jogot adnak az EU-ban.

Beavatkozási területek

A jelentés négy pillérét jelöli meg a beavatkozásoknak:

1. Fenntarthatóságon alapuló társadalom: jóllét, a generációk közti igazságosság és demokrácia jellemzi. A jóllét azt jelenti, hogy az alapvető szükségletekben nem szenvedünk hiányt: egészséges táplálkozás (ez a környezeti terhelést is csökkenti), megfizethető lakhatás és egészségügy (ezen belül nagyobb figyelem a megelőzésre), biztonságos, igazságos és fenntartható környezet, anyagi biztonság, munkalehetőség, tiszta víz és levegő áll rendelkezésünkre. A természetes erőforrásokat megóvjuk, a szennyezést csökkentjük és a fenntartható gyakorlatokat helyezzük előtérbe. Az elöregedő társadalomból fakadó problémákra megoldásokat keresünk (pl. fokozatos nyugdíjaztatás). Négy napos munkahetek kerülnek bevezetése a munka-élet közti egyensúly javításának érdekében. A GDP helyett más mutatókat alkalmazunk.
2. Kormányzat a fenntarthatóságért: fenntartható fejlődés, közös (állami+magán) finanszírozás, befektetés a változáshoz. Az adózási rendszer eltolása a környezet felé, hogy a fenntarthatóságot támogassa.
3. Emberek és gazdaság: fenntartható társadalmak, életstílus, üzleti modellek, készségek és kompetenciák. A klímasemleges EU eléréséhez arra is szükség van, hogy az emberek viselkedése jelentősen eltolódjon a fenntartható fogyasztás mintája felé. Vonzóbbá kell tenni a javíttatást/javítást, a kölcsönzést, a másodkézből való ruhákat/tárgyakat az új dolgok vásárlása helyett. Mivel a jelenlegi gyakorlatok erősen rögzültek, ezért nehéz és lassú a változás – ezt politikai cselekvéssel lehet segíteni (pl. ne lehessen reklámozni a környezetre káros szokásokat). A megfelelő intézkedésekkel is befolyásolható az emberek viselkedése, például egy megfizethető tömegközlekedés/kerékpározási lehetőség eltolhatja a közlekedési szokásokat az autón kívüli alternatívák felé. Az adózási rendszer átalakítása is segíthet: az egészségtelen és fenntarthatatlan dolgokra (pl. magánrepülő, yacht) magasabb adót lehetne kivetni, míg a fenntarthatóbb életforma (pl. növényi alapú táplálkozás, tömegközlekedés, bicajozás, belföldi nyaralás, megújuló energia) elérhetőbb és megfizethetőbb kellene, hogy legyen. Az oktatásnak is jelentős a szerepe a tudatosságnövelés által – a gyerekek, fiatalok az egyik fő mozgatói a változásnak. Az élethossziglan tartó tanulás pedig felkészít arra, hogy kezelni tudjuk a folyamatos változást (pl. az MI által bizonyos munkákra nem lesz szükség, de új feladatokat is kreál, amikhez ma még ismeretlenek lehetnek a szükséges képességek).
4. Globális perspektíva: a függőségek minimalizálásának és a rugalmasság növelésének érdekében diverzifikáltabb globális láncok alakulnak ki, illetve rövidülnek az ellátási láncok, növekszik a regionális kereskedelem.

A 2023-as Stratégiai Jelentés

Az EU 2023-as Stratégiai Előrelátás Jelentésében megfogalmazta a főbb társadalmi és gazdasági kihívásokat, valamint megjelölt 10 konkrét területet a cselekvésre.

Kihívást jelent a nemzetközi együttműködés (pl. klímaváltozás, energiakérdés), amit a geopolitikai helyzet különösen veszélyeztet. Romlik a társadalmi összetartás, a kormányokba vetett bizalom is veszélyeztetett, akárcsak a demokrácia. A fenntarthatóság megvalósításához új beruházásokra és gazdasági modellre van szükség, amely az emberek jóllétére és a természetre fókuszál. A gazdasági növekedést elválasztja a forráshasználattól és a fenntarthatóbb termelés és fogyasztás irányába tolódik. Át kell alakítani az oktatást, hogy a megfelelő képességekre tegyünk szert:

jelenleg az EU cégeinek 85%-ában hiány van az olyan alkalmazottakban, akik kompetensek a zöld és digitális átmenethez.

A jelentésben 10 konkrét cselekvési területet jelölnek meg, ami segítheti a jólét és a jóllét megvalósulását:

1. Új társadalmi berendezkedés (megújított jóléti politika és magas minőségű szociális szolgáltatások)
2. Az Egységes Európai Piac nettó-zéró gazdasággá válása
3. Az EU globális kínálatának növelése, hogy a kulcsfontosságú partnerekkel megerősítse az együttműködést
4. A termelés és fogyasztás fenntarthatóság felé való eltolódásának támogatása
5. Pénzügyi áramlások katalizálása az átmenethez („befektetések Európája”)
6. Megfelelő adózási rendszer, hogy az állami költségvetés is figyelembe vegye a fenntarthatóságot
7. A politikai és gazdasági mutatók eltolása a fenntarthatóság és jóllét felé, a GDP kiegészítése
8. Az átmenethez való hozzájárulás biztosítása minden európai állampolgár számára (jövőben szükséges készségekre való összpontosítás, munkaerő-piaci részvétel növelése)
9. Demokrácia megerősítése, generációk közötti igazságosság
10. A polgári védelem kiegészítése „polgári prevencióval”

Ahhoz, hogy az EU 2050-re elérje a klímasemlegességet, az elkövetkezendő években még számos intézkedés megvalósítására lesz szükség – a fent vázolt forgatókönyvek csak lehetőségek, de reméljük, hogy előbb lesznek valódi lépések és már nem csak a „tűzoltásra” kell majd fókuszálni.

A szerző Kis Anna, meteorológus, a földtudományok doktora (PhD), az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa.