Az ELKH MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének munkatársai Boros Emil tudományos főmunkatárs vezetésével nagy kiterjedésű területen vizsgálták a sós, szikes tavak és a vízimadarak kölcsönhatását Kazahsztán sztyepp- és félsivatagi régiójában. A kutatók a vizsgálat során három csoportba sorolták a kiválasztott 63 mintaterületen előforduló közel 100 vízimadárfajt. A kategorizálás a tápanyagforgalomban betöltött szerepük alapján történt. A közlemény szerint a kutatók a nettó importőrök közé sorolták a nagy testű növényevőket, például a lúdféléket és a darvakat, az importőr-exportőrök közé a mindenevő kacsákat és sirályokat, a nettó exportőrök közé pedig elsősorban a mindenevő és halevő fajokat.

A kutatók e madárcsoportok gyakoriságát, össztömegét és diverzitását vetették össze a tavak több térbeli skálán mért ökológiai jellemzőivel, köztük a vízmélységgel és a klorofilltartalommal, nagyobb térbeli skálán pedig a tavak 1 és 10 kilométeres környezetében talált felszínborítással (például füves terület vagy mezőgazdasági terület kiterjedése). Eredményeik szerint a fenti vízimadárcsoportok előfordulása szoros összefüggést mutatott a sós tavak különböző léptékű jellemzőivel. A vízborítás és a sótartalom jelzi leginkább, hogy milyen madár csoport fordul elő az adott környezetben. Az importőr-exportőr és a nettó exportőr madár csoportok a tavak táplálékellátottságával és a vízmélységgel mutatnak pozitív összefüggést, míg az importőrök a tavak környezetét (például füves terület) jelzik előre.

A tanulmányban leírt osztályozási rendszer és módszertan segítségével nagy geográfiai régiók esetében is jól megbecsülhetők a vízterületek bizonyos környezeti tulajdonságai a vízimadár-populációk megszámlálásával. Az eredményeket bemutató publikáció a Science of The Total Environment című tudományos folyóiratban jelent meg.