A húsvéti ünnepkör egybeesik a tavasz kezdetével, ezért sok ősi hagyomány is kapcsolódik ehhez az időszakhoz, amelyek együtt, párhuzamosan, egymást erősítve élnek – mondta a legnépszerűbb videomegosztó portálon is megtekinthető (látható) adásban Tátrai Zsuzsanna. “Mondhatjuk azt, hogy a keresztény hagyományokba a korábbi pogány, nem a keresztény hagyományokhoz kötődő elemeket illesztettek be” – összegezte Áder János. A néprajzkutató felidézte, hogy a keresztény egyház számára a húsvét a legfontosabb ünnep, hiszen Krisztus a halálával megváltotta az emberiséget és a feltámadás reményét adta, de a húsvéti ünnepkör a hívők és a nem hívők számára egyaránt fontos.

Az ünnepkör virágvasárnappal kezdődik, ami egy felszabadult és vidám ünnep. Ekkor arra emlékeznek a hívők, amikor Jézus szamárháton bevonult Jeruzsálembe, és pálmaleveleket szórtak elé. Magyarországon ezért barkát szentelnek. Régen ebből a szentelt barkából néhány szemet lenyeltek, hogy ne legyenek torokfájósak, vagy beletűzték a veteményesbe, hogy a férgek ne bántsák a növényeket. A régiek nem pazaroltak, például az előző évi száraz barka hamujából rajzolták a keresztet a homlokukra hamvazószerdán, a farsangi mulatságok után felgyülemlett ételt pedig a csonkacsütörtöknek nevezett első böjti péntek előtt ették meg. Áder János felidézte, hogy “a harangok Rómába mentek” mondás szintén húsvéthoz kötődik. Tátrai Zsuzsanna elmondta, hogy nagycsütörtöktől három napon át megszűnik a harangozás a katolikus templomokban, nagyszombaton szólalnak meg legközelebb. “Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, mert ilyenkor valami zöldet kellett fogyasztani, a következő év jó termésének az elősegítésére. Ilyenkor salátát, vagy csalánfőzeléket ettek” – idézte fel.

Nagypéntek a legsötétebb napja az évnek, ezt vetítették ki minden péntekre, innen erednek a pénteki napokhoz kötődő babonák, például a baljóslatúnak tartott péntek tizenharmadika is, ami az utolsó vacsorán lévő résztvevők számára, Jézusra és a tizenkét apostolra utal – fejtette ki. Áder János felidézte, hogy komoly tilalmak is kapcsolódnak a nagypéntekhez. Nem sütöttek például kenyeret, vagy semmi olyat, amihez tűz kellett. Tátrai Zsuzsanna elmondta, hogy nagypénteken kioltották a tüzet és amikor nagyszombaton megszentelték az új tüzet, akkor csuprokban vitték haza a parazsat, ennek a melegénél sütötték meg a húsvéti ételeket. Nagypénteken a víznek is nagy jelentősége van, az állatokat és a gyerekeket is megfürdették, hogy egész évben egészségesek legyenek. Húsvétvasárnap a boldogság napja, ilyenkor vitték szentelni az ételeket is, a tojást, a sonkát, a kalácsot, a bárányt és a bort. A szentelt ételek maradékát sem volt szabad eldobni, sőt ezekből egy keveset a tűzbe is vetettek, hogy a túlvilágon élő szeretteik se éhezzenek. A vizet is nagyon megbecsülték, nem pazarolták, hiszen hordani kellett valahonnan, ami komoly fizikai munkát jelentett.

Áder János felidézte a zöldágjárás nevű hagyományt is. Ekkor a fiatal lányok, legények letördelték a friss, zöld ágakat és azt behordták a falu utcáira, ezzel is jelképezték, hogy itt van a tavasz. Húsvéthétfő már teljesen világi ünnep, a húsvéti locsolás miatt vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték. A néprajzkutató kifejtette, hogy a nyúl a szaporasága miatt került valószínűleg az ünnepkörbe, hogy mitől lett tojáshozó, arra több elképzelés is létezik. Az egyik ilyen, hogy régen a földesúrnak sült nyulat és tojást kellett beszolgáltatni, de lehet, hogy a németül hasonlóan csengő gyöngytyúk és a nyúl nevének hasonlatossága miatt mosták össze őket. Pünkösd a szentlélek kiáradásáról, az egyház születéséről szól, a protestáns egyháznál ilyenkor van a konfirmáció, a katolikusoknál pedig a bérmálkozás ideje. Áder János kiemelte: ehhez az ünnephez kapcsolódik a csíksomlyói búcsú, amelyen hosszú évek óta sok százezer ember gyűlik össze. “Ez is egy jeles ünnep, van egy komoly lelki tartalma az egyházi hagyományokból gyökerező hagyományon túl, és nemcsak a katolikus hívők, hanem az összmagyarság találkozóhelyévé is vált az évek során” – emelte ki.