Hibrid napelemes rendszerek akkumulátorral, elérhető áron. Kalkuláljon itt ingyenesen! (x)

Bár a napelemek az elmúlt 70 évben rengeteget fejlődtek, még így is sok a megoldandó probléma a területen. Az energiaárak drágulása, valamint a globális felmelegedés elleni küzdelem jegyében sok országban az utóbbi időkben kifejezetten hangsúlyossá vált a fotovoltaikus kutatás-fejlesztés, az Egyesült Államokban egyre meghatározóbb ez az irány. A világhírű MIT-n például az évtizede foglalkoznak többek között azzal, hogy könnyebben előállítható, illetve egyszerűbben szállítható eszközöket hozzanak létre – írja a Fast Company. Az intézmény szakértői a közelmúltban rendkívül rugalmas és könnyű napelemes cellákat alkottak meg.

Vladimir Bulović, a csapat tagja szerint a cellák szinte bármilyen anyagra, akár egy katasztrófavédelmi sátorra, egy hajó vitorlájára vagy egy tetőre kiterített szőnyegre is felvihetőek. A hagyományos napelemek gyártásakor az egyik fő probléma, hogy a fotovoltaikus celláik igen törékenyek. Ahhoz, hogy megóvják őket a behatásoktól, komoly védelemre van szükségük, ami jelentősen megnöveli a teljes rendszer tömegét. Bulovićéknek a közelmúltban nagyon ellenálló, az emberi hajszálnál is vékonyabb cellákat sikerült megalkotniuk, ehhez nyomtatható elektronikát használtak fel. Először felvitték a tinta alapú elektródákat egy lapos műanyaglapra, majd a berendezést felragasztották egy felületre, jelen esetben egy durva, erős szövetre. Végül leszedték a szövetet, amelyen fennmaradtak az elektródák. Elviekben a műanyaglap használata ki is hagyható, a sima felület azonban növeli a felhelyezés precizitását.

Érdemes kiemelni, hogy a cellák nem olyan hatékonyak, mint a hagyományos, szilícium alapú eszközök. A felületet tekintve több cellára van szükség ugyanannyi energia megtermeléséhez, a hagyományos napelemekhez képest viszont kilogrammonként 18-szor több áramot tudnak előállítani. Bár a technológiának még sokat kell fejlődnie a gyakorlati alkalmazáshoz, a rugalmasság és kis tömeg miatt igen ígéretesnek tűnik.

Kép: Photo: Melanie Gonick/MIT