Az iráni elnöki iroda tájékoztatása szerint a létesítmény egyebek között 35,7 kilométernyi alagútból és 11 kilométernyi csatornából áll. A rendszer segítségével a közelben található Kaniszib-víztározóból évente 300 millió köbméter víz kerül a tóba az első szakaszban, az építkezés második fázisának befejeztével, a március 21-ikével kezdődő új perzsa naptári évben pedig már évi 600 millió köbméter. A Taszním iráni félhivatalos hírügynökség azt közölte, Raíszi vieókonferencia keretében felavatott egy másik, a Sahíd Kázemi nevű gát felől a tóba vizet elvezető csatornát is, amelyen ugyancsak évi 300 köbméter víz jut el a kiszáradás fenyegette tóba.

Szakértők szerint körülbelül öt évig tarthat, míg a tó vizét sikerül úgy felduzzasztani, hogy az ismét elérje az ökológiai fenntarthatóságot. A Nyugat-Ázsia legnagyobb környezetvédelmi beruházásának számító munkálatokat 2015-ben, Haszan Róháni elnöksége idején kezdték, a befejezést azonban pénzügyi nehézségek lassítják. A vállalkozásra mind ez idáig már 35 ezermilliárd rijált (27 milliárd forint) költöttek, a Tehran Times című angol nyelvű iráni napilap pedig azt közölte, hogy újabb 5000 milliárd rijált (csaknem négymilliárd forint) irányoztak elő. Az egykor a Közel-Kelet legnagyobb sós vízű tavaként ismert állóvíz sorsa iránt aggódva a kilencvenes évek elejétől kongatják a vészharangot. Egyes becslések szerint a tó csaknem 90 százaléka eltűnt, veszélybe sodorva ezzel a térségben lakó mintegy hatmillió, nagyrészt mezőgazdaságból élő ember megélhetését és egészségét is.

A tó sorsa miatt az utóbbi évben több tüntetés robbant ki, az itt élők azt vetik Teherán szemére, hogy a térségben indított gazdaságfejlesztési programjai során nem vette figyelembe a környezetvédelmi szempontokat, tetézve ezzel a károkat. A tó környékén emellett számos kutat ástak engedély nélkül. Iránt évek óta szárazság sújtja, a globális felmelegedés pedig tovább fokozza a nyári párolgást.