A Pót és teljes vízgyűjtő területét ellenőrzés alatt tartó ADBPo nevű környezetvédelmi hatóság jelentése szerint az utóbbi harminc évben tapasztalt “legsúlyosabb válsághelyzet” zajlik az észak-olaszországi folyó életében. A legutolsó, február 15-i mérések azt mutatták, hogy a vízállás 34 százalékkal alacsonyabb az évnek ebben a részében megszokottnál, sőt a folyó egyes pontjain eléri a negyven százalékot is. A vízhiányt a hőmérséklet emelkedése okozza, valamint a kevés csapadék: amióta számon tartják a térség adatait, az idei január bizonyult a hatodik legmelegebbnek, hatvan napja nem esik sem az Alpoknak, sem az Appennineknek a folyóval határos térségeiben, és a hegyeknek ezen részein az utóbbi húsz évben nem hullott ennyire kevés hó. A Pó kiszáradása mindenekelőtt az egymással határos Lombardia és Emilia-Romagna tartomány mezőgazdaságát érinti, miközben Piemontban a túl alacsony vízszint a helyi halállomány pusztulását idézte elő. A La Provincia című cremonai újság szerint egyedüli változást az eső hozhat. A Pó folyó 652 kilométer hosszú útja a piemonti Pian del Rétől az Adriai-tengerig tart. Olaszország legnagyobb folyójának számít, vízgyűjtő területe meghaladja a 70 ezer négyzetkilométert.