Kína néhány hónapja úgy döntött, hogy tilos kriptovalutákkal kereskedni az országhatárokon belül. Az indoklás az volt, hogy a kriptovaluták veszélyt jelentenek a szociális rendre, az ettől független előnyeit szinte azonnal észlelni lehet az országban – többek között azzal, hogy annyi energia szabadult fel a kripto nélkülözésével, hogy az egy évig el tudná látni Finnországot, Chilét, Belgiumot vagy akár a Fülöp-szigeteket. Az valószínűleg senki számára nem újdonság, hogy a kriptokereskedelem, ezen belül is a kriptobányászat óriási energiamennyiséget emészt fel. Bár volt szó arról, hogy Kína bevezeti a saját kriptovalutáját, amivel legális lesz kereskedni az országban, ez nem történt meg – valószínűleg azért, mert, ahogyan jelenleg a világ jó része, ő is energiaellátási problémákkal küzd. Mivel a földgáz- és olajellátás akadozik, az ország kénytelen a jól bevált szénre támaszkodni, ebből azonban jelenleg nincs sok az országnak: szakértők szerint nagyjából két-három hétre elegendők a tartalékok. Felelőtlenség volna ezeket kriptovalutákra elpazarolni.

Bár a kriptovaluták mindössze az ország áramfelhasználásának 1,1 százalékát teszik ki, számítások szerint már ez is 86 terawattóra áramot jelent. Ez több, mint amennyire a bolygó legkevesebb áramot felhasználó 84 országának egy évben összesen szüksége van. 2020-ban a globálisan kibányászott bitcoinok 65 százaléka Kínából származott. Kína energiaszükségletének még mindig 63 százalékát elégíti ki a szén. Ez azt jelenti, hogy a tavalyi évben bányászott bitcoin 40 százalékát szénből eredő elektromosság felhasználásával bányászták. Ebben az időtávban a kínai kriptovaluta-bányászat 57 tonna szén-dioxid légkörbe kerüléséért volt felelős. Úgy, hogy az ország 2060-ra klímasemleges akar lenni, a kriptovadászatot nagyon nehéz lenne megfelelő keretek között tartani. Nem csoda hát, ha a kínaiak úgy döntöttek, inkább teljesen betiltják az országhatárokon belül – azzal ugyanis, hogy a kereskedelmet megtiltották, a bányászok munkáját is nagyon megnehezítették.