Emlékeztettek: az ENSZ klímakonferenciájának célja, hogy a 2015. decemberi, párizsi klímaegyezmény legfőbb vállalásait képviselje és azok elérése érdekében újabb konkrét lépéseket irányozzon elő. Felidézték: 6 évvel ezelőtt csaknem 200 ország vállalta, hogy a Föld átlaghőmérséklet-emelkedését az ipari forradalom előtti szinthez képest jóval 2 Celsius fok alatt, célzottan 1,5 Celsius fok alatt tartja. Ez leginkább úgy érhető el, ha a bolygónkat melegítő üvegházhatású gázokból (ühg) nem bocsátunk ki többet, mint amennyit az emberiség mesterségesen vagy a természet önmagától megkötni képes. A párizsi célkitűzés értelmében 2030-ig 45 százalékkal kellene mérsékelni ezeknek a gázoknak a kibocsátását 2010-hez képest, a klímasemlegességet pedig 2050-re kellene elérni. A Klímapolitikai Intézet elemzése szerint a konferencia legnagyobb sikere, hogy a világ két legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátója, Kína és az Egyesült Államok megállapodtak egymással, hogy nézeteltéréseik ellenére a jövőben együtt dolgoznak a környezetszennyezés globális csökkentése érdekében. A nagyhatalmak közül India és Oroszország is elkötelezte magát a kibocsátás csökkentése mellett. India 2070-ig, Oroszország 2060-ig ígérte meg a klímasemlegességet.

Az üvegházhatású gázok közül a metán légköri jelenléte az egyik legveszélyesebb a klímaváltozás szempontjából – mutatott rá az intézet, megjegyezve: a klímacsúcson 104 ország ígérte meg, hogy a 2020-ban mérthez képest az évtized végéig 30 százalékkal csökkenti metánkibocsátását. A fosszilis energiahordozók felhasználásnak csökkentéséről az intézet rögzítette: a szénerőművek kivezetésének vállalása végül kimaradt a csúcs záródokumentumából, helyette ezek használatának csökkentése került bele. A szén teljes körű kivezetésének elmaradása miatt többen kritizálták a konferenciát, mások történelmi fordulatnak nevezték, hogy a szén, mint kerülendő erőforrás végre bekerült a záródokumentumba.

A Klímapolitikai Intézet szerint a fosszilis energiaforrások teljes kivezetésének ígérete nem is lett volna időszerű. Az európai energiakrízis rámutatott, hogy mivel az európai országok jelentős része nem épített ki helyettesítő kapacitásokat az elmúlt évtizedekben, a fosszilis energiára, főként az olajra és a földgázra, a tudomány mai állása szerint szükség van, legalább átmeneti energiaforrásként. Az elmúlt hetek bizonyították, hogy noha a megújulók jelentik a jövőt az energiatermelésben, fosszilisek nélkül a fejlett nyugati világ ma még működésképtelen – írták.

Az erdővédelemről azt rögzítették, hogy a csúcson 137 aláíró ország állapodott meg abban, hogy 2030-ra megállítják erdőterületeik drasztikus csökkenését, amire mintegy 20 milliárd dollárt fordítanak. Az Európai Uniót illetően, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 1 milliárd eurós, az erdők védelmére elkülönített többletforrást jelentett be a következő öt évre. A tervekhez a magyar klímavédelmi stratégia is illeszkedik – írta az intézet, hozzátéve: a kormány az erdők arányát a mostani 21-ről 27 százalakéra növelné 2030-ig. Az intézet beszámolója szerint a konferencián hangsúlyt kapott a kutatásfejlesztés, a műszaki innováció, amely a legfőbb remény a klímaváltozás negatív hatásainak fékezésére. A szén-dioxid mesterséges megkötése, az időjárásfüggő erőművek kihasználtságát támogató akkumulátorok fejlődése, vagy a Magyarországon is stratégiai jelentőséggel bíró hidrogéntechnológia mind meghatározó szerepet tölthetnek be jövőnk környezeti fenntarthatóságában.

Az elemzés alapján a legtöbb vitát a fejlődő országok támogatásának kérdése váltotta ki. Felidézték: 2009-ben a fejlett államok vállalták, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárt adnak az elmaradottabb társaiknak. A szegényebb országok sérelmezték, hogy ezt az ígéretet a fejlett világ nem tartotta be, ezért a szavahihetőség helyreállítása mellett kérték a támogatási összeg megduplázását. A végső szövegbe csak a fejlődő országok támogatásainak biztosítása került be feladatként, a mértékéről később döntenek. Az intézet szerint a konferencián számos előrelépés történt a párizsi egyezmény célkitűzéseinek elérése érdekében, de eget rengető bejelentések, újdonságok nem születtek. Ezt többen kifogásolták, sőt a klímacsúcsot sokan már akkor kiértékelték és eredménytelennek minősítették, amikor az még félidőben sem tartott. A környezetvédelem ügyével sajnos nem az ész érveken, hanem a felkorbácsolt érzéseken keresztül találkozik a világ nagyrésze, és nem vesz tudomást arról, hogy – például Magyarországgal ellentétben – a fejlett világ jelentős része az eddigi vállalásait sem tudta teljesíteni – írták.

Hozzátették: a klímasemlegesség szempontjából nem az újabb ígéretek megfogalmazása, hanem a korábbiak betartatása és betartatása a legfontosabb. Az intézet azt javasolja: a komolyan vehetőség érdekében jutalmazni kellene a kibocsátáscsökkentés terén jól teljesítőket és szankcionálni az elmaradókat. A csúcs üzenete, hogy a klímaváltozás elleni harcot az országok erőfeszítésein keresztül lehet megnyerni, az országoknak pedig szabadságot kell élvezniük abban, hogy megtalálják a saját klímasemlegességük felé vezető utat. Azt az utat, amely a lehető legkisebb társadalmi és gazdasági áldozatot kívánja meg a lehető legnagyobb környezeti haszon garantálása mellett – szögezte le az intézet. Ez a hozzáállás példaértékű lehetne az Európai Unió számára is, amely “német nyomásra, politikai okból az atomenergia ellen kampányol” – írták.