A Geophysical Research Letters című folyóiratban publikált tanulmány készítői a világhírű parkban és környékén lévő élő, valamint elhalt sziklás-hegységi szürke lucokból vett mintákat elemezve tanulmányozták a térség maximális nyári hőmérsékleteit a műszeres méréseket jócskán megelőző időkig visszatekintve – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon. Az Idahói Egyetem dendrokronológusa, Karen Heeter által vezetett kutatócsoport megállapította, hogy a 20. és a 21. század, különösen az elmúlt 20 év volt a legmelegebb időszak a park területén az elmúlt 1250 évben. A Yellowstone-vidékre vonatkozó hőmérsékleti adatok eddig csupán 1905-ig visszamenőleg voltak elérhetőek. A fagyűrűmintákból kiolvasott éghajlati adatok egyezést mutattak az elmúlt 100 év műszeres méréseivel. A kutatóknak több ismert melegedési periódust, köztük a 950 és 1250 közötti úgynevezett középkori éghajlati eltérést, valamint számos, 1500 előtt bekövetkezett, többévtizedes lehűlési időszakot is sikerült azonosítaniuk a fagyűrűk révén.

“Ha sikerül találni a mostanihoz hasonló melegedési időszakokat a történelemben, az rendkívül értékes információ” – mondta Heeter. Hozzátette: “az adatok azt mutatják, hogy az 1080-as éveket szélsőséges forróság kísérte és a 16 században is volt egy nagyjából 130 évig tartó meleg időszak”. A régmúlt meleg időszakait több évtizedes hőmérsékleti változékonyság jellemezte, ami jelentősen eltért az elmúlt 20 évben tapasztalt hosszan tartó, intenzív melegedési trendektől. A jelenlegi, példátlan melegedés súlyosbíthatja az aszályokat, a bozóttüzeket és egyéb ökológiai stresszfaktorokat a Nagy Yellowstone Ökoszisztéma területén. Heeterék más kutatók számára is hozzáférhetővé tették friss adataikat, amelyek felkerültek a Nemzetközi Fagyűrűadatbankba.