A témában született eddigi legátfogóbb tanulmány készítői az északi sarkvidékről származó 97 vízmintából 96-ban kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét – olvasható a The Guardian című brit napilap online kiadásában. A megvizsgált mikroműanyagok több mint 92 százaléka mikroszál volt, ezen belül 73 százalék poliészter szál, amely méretében és színében is megegyezett a ruhagyártásban használttal. A vízminták többségét a felszíntől számított 3-8 méteres mélységben gyűjtötték, ahol a tengeri élőlények egy jelentős része táplálkozik.

Az északi-sarkvidék területére jóval több víz érkezik az Atlanti-óceán felől, mint a Csendes-óceánból, és az új kutatás a mikroműanyag szálak jóval magasabb koncentrációját, valamint hosszabb és kevésbé lebomlott szálakat mutatott ki az Atlanti-óceánhoz közelebb eső részen. A tanulmányt vezető Peter Ross, a kanadai Ocean Wise Conservation Association nevű szervezet munkatársa szerint a Jeges-tengert szennyező textilszálak valószínűleg az európai és észak-amerikai háztartásokból kerülnek az Észak-Atlanti-óceánba.

A Nature Communications című folyóiratban publikált tanulmány készítői 71 vízfelszínközeli mintát gyűjtöttek az északi-sarkvidék európai és észak-amerikai részéről, valamint további 26 mintát a Beaufort-tenger 1000 méteres mélységéből. “A poliészter szálak jelenléte az egész vízoszlopban egyértelműen kimutatható volt, jól szemléltetve a műszálak megállíthatatlan szétterjedését a Jeges-tenger egészében” – húzták alá a kutatók, akik átlagosan 40 mikroműanyag-részecskét mutattak ki egy köbméternyi vízben. A szakemberek szerint a mikroszálak mindössze kis százaléka származhat halászfelszerelésekből, amelyekhez másfajta műanyagot használnak. Lehetséges, hogy a szálak egy részét a szél szállította az északi-sarkvidékre.