Eredetileg a fakitermelésnek és erdőterületnek a tartamos fenntartására vonat­kozott. Később kiterjesztették az erdő valamennyi materiális és immateriális szolgáltatására, va­lamint az erdőnek, mint ökoszisztémának a ked­vezőtlen környezeti- és emberi behatásoktól való védelmére. Tehát „az erdők területének és javai­nak oly módon és mértékben történő hasznosítá­sa, mely mellett fennmarad a biológiai sokféleség, a produktivitás, a felújuló képesség, a vitalitás és az a képesség, amivel a jelenben és a jövőben egyaránt teljesülnek a legfontosabb ökológiai, gazdasági és szociális funkciók, anélkül, hogy más ökoszisztémákban kár keletkezne.” – Miniszteri Konferencia az Európai Erdők Védelmében, Hel­sinki Hl Határozat, 1993.