A mátyásmadarat, azaz szajkót nehéz nem észrevenni a kertben.
A feltűnő tollazatú, intelligens madár, amely erdők mellett parkokban és nagyobb kertekben is gyakran megjelenik, jellegzetes rikácsoló hangjával sokszor már jóval azelőtt elárulja a jelenlétét, hogy megpillantanánk.
Kerttulajdonosként különösen érdekes és értékes vendég lehet, hiszen rovarokat, hernyókat, magvakat és terméseket egyaránt fogyaszt. Ugyanakkor a gyümölcsök, magok vagy akár más madarak fészkei iránt is érdeklődhet, ezért jelenléte nem mindig teljesen problémamentes. Ha tudjuk, milyen szerepet tölt be a kert élővilágában, könnyebb eldönteni azt is, hogy örüljünk-e a látogatásának.
Érdemes tehát megismerni, hogyan él a szajkó, mivel táplálkozik, és miért választja időnként éppen a mi kertünket.
Egy azonban biztos: a mátyásmadár jóval több, mint egy hangos, színes kerti vendég.
A mátyásmadár, azaz szajkó
A szajkó köznapi neve mátyásmadár, amely hazánk egyik legkarakteresebb és legkönnyebben megjegyezhető madara.
Alapvetően erdős területekhez kötődik, de egyáltalán nem számít ritkaságnak a lakott környezetben sem. Különösen azokat a helyeket kedveli, ahol magasabb fák, sűrűbb bokrok és nyugodtabb, kevésbé bolygatott részek egyaránt megtalálhatók.
Leggyakrabban az alábbi helyeken találkozhatunk vele:
- lombos és vegyes erdőkben,
- erdőszéleken és ligetes területeken,
- nagyobb városi parkokban,
- kertvárosi környezetben,
- temetők és fasorok környékén,
- fás, bokros magánkertekben,
- valamint más városi zöldterületeken is.
Kerttulajdonosként azért is érdekes madár, mert nem csupán alkalmi átrepülő lehet. Egy megfelelően fás, bokros kertet akár a mindennapi mozgásterületének részeként is használhat, különösen akkor, ha a közelben nagyobb zöldterület, park vagy erdősáv található.
Nem kifejezetten társasági madár, sokszor egyedül vagy párban látható, ugyanakkor bizonyos időszakokban több példány is megjelenhet ugyanazon a területen. Viselkedése változatos, gyorsan alkalmazkodik a környezethez, és jól kiismeri azokat a helyeket, ahol biztonságban érzi magát. Emiatt a szajkót gyakran kifejezetten okos madárként tartják számon.
Már pusztán a viselkedése alapján is feltűnő jelenség, hiszen éber, körültekintő és kifejezetten intelligens faj. Viselkedésére egyszerre jellemző az óvatosság és a kíváncsiság. Gyakran távolabbról figyeli a környezetét, és hamar reagál arra, ha valami szokatlant észlel. Az ember közelségét bizonyos mértékig jól tolerálja, de általában megtart egy biztonságos távolságot, ezért nem feltétlenül közelíthető meg olyan könnyen, mint néhány gyakori énekesmadár. Ugyanakkor ahol rendszeresen talál megfelelő búvóhelyet és nyugalmat, ott idővel visszatérő vendéggé válhat.
A mátyásmadár ráadásul egész évben találkozhat velünk, nem csak egy rövid szezonális vendég. Magyarországon állandó madárnak számít, ezért ugyanabban a kertben akár több évszakban is felbukkanhat. Egy-egy példány rendszeres jelenléte arra is utalhat, hogy a környék megfelelő élőhelyet biztosít számára.
Összességében a szajkó alkalmazkodó, éber és intelligens madár, amely a természetes élőhelyek mellett az ember közelében is jól boldogulhat.
Hogyan ismerheted fel?
A mátyásmadarat több jellegzetessége alapján is viszonylag könnyű felismerni, még akkor is, ha csak rövid időre jelenik meg a kertben. Nem feltétlenül kell hozzá madárhatározó sem, mert vannak olyan tulajdonságai, amelyek első találkozáskor is feltűnőek lehetnek.
A legbiztosabb az, ha nem egyetlen ismertetőjegyet figyelünk, hanem több tulajdonságot együtt. Így akkor is könnyebb azonosítani a szajkót, ha például csak messziről látjuk, vagy éppen a lombok között mozog.
A mátyásmadár felismerésében főként ezek segítenek:
- a kinézete és jellegzetes tollazata,
- a hangja,
- a mozgása és viselkedése.
A következőkben ezeket vesszük sorra részletesebben, hogy egy kertben felbukkanó madárról könnyebben el lehessen dönteni, valóban szajkóval van-e dolgunk.
A kék tollú madár, avagy a kék szajkó kinézete
A szajkó egyik legfeltűnőbb ismertetőjegye is ez, a szárnyán látható élénk kék, feketével sávozott tollfolt. Ez különösen akkor válik látványossá, amikor a madár repül, szárnyat bont vagy egy ágon oldalról figyelhetjük meg. Emiatt sok kerttulajdonos egyszerűen kék tollú madárként jegyzi meg.
A sokszor emlegetett kék szajkó nevet érdemes tisztázni: a hazai mátyásmadár nem azonos az észak-amerikai kék szajkóval (Cyanocitta cristata). De az igaz, hogy a mi szajkónk (Garrulus glandarius) is nagyon feltűnő kék szárnytollakat visel, ezért érthető az elnevezés.
A testének nagy része azonban nem kék. Tollazata alapvetően világos barnás, rózsás-bézs árnyalatú, amelyet fekete és fehér részek egészítenek ki. Szárnyai sötétebbek, farkának jelentős része fekete, repülés közben pedig a világosabb farcsík is feltűnő lehet.
A fején szintén több jellegzetes részlet látható. A szeme környékétől a csőr irányába sötétebb mintázat húzódik, a csőr két oldalán pedig fekete, bajuszra emlékeztető tollfoltok figyelhetők meg. Fejtollait bizonyos helyzetekben kissé fel is tudja borzolni, amitől a megjelenése még karakteresebbé válik.
Méretét tekintve a mátyásmadár jóval nagyobb a kertekben megszokott verebeknél, cinegéknél vagy vörösbegyeknél. Körülbelül 30–35 centiméter hosszú, testalkata erőteljesebb, szárnyai szélesek, farka pedig viszonylag hosszú. Első pillantásra akár kisebb galamb méretűnek is tűnhet, bár testfelépítése egészen más.
A hím és a tojó külsőre nagyon hasonlít egymásra, ezért pusztán a tollazat alapján nehéz megkülönböztetni őket. A fiatal madarak színezete valamivel tompább lehet, de náluk is hamar felismerhetők a fajra jellemző mintázatok.
Ha tehát a kertben egy közepesen nagy, barnás testű madarat látunk, amelynek szárnyán feltűnően kék-fekete tollfolt villan, jó eséllyel mátyásmadár, vagyis szajkó érkezett hozzánk. Ez a kék szárnyminta az egyik legbiztosabb vizuális ismertetőjegye.
A mátyásmadár hangja: a szajkó hangja, avagy beszélő szajkó?
A szajkó hangja az egyik legjellegzetesebb tulajdonsága. Leggyakrabban egy erős, rekedtes, rikácsoló kiáltással hívja fel magára a figyelmet, amelyet akár jóval azelőtt meghallhatunk, hogy magát a madarat észrevennénk.
Különösen érdekes azonban, hogy a szajkó kiváló hangutánzó képességgel rendelkezik. Nemcsak más madarak hangját képes lemásolni, hanem különféle környezeti zajokat is utánozhat. Emiatt előfordulhat, hogy elsőre egészen más madár jelenlétére gondolunk, miközben valójában egy szajkó rejtőzik a közeli fán.
A „beszélő szajkó” elnevezés tehát részben helytálló. A szajkó nem beszél olyan értelemben, mint az ember, és általában nem tanul meg hosszabb szavakat vagy mondatokat olyan látványosan, mint egyes papagájfajok. Fogságban vagy az ember közvetlen közelében nevelkedő példányok ugyanakkor emberi hangokra, egyszerű szavakra vagy más gyakran hallott zajokra emlékeztető hangokat is képesek utánozni.
A természetben ennél sokkal gyakoribb, hogy más madarakat másol. Egyes szajkók például ragadozó madarak hangját is képesek meglepően pontosan utánozni, ezért pusztán hallás alapján néha még a gyakorlottabb madármegfigyelőket is megtéveszthetik.
Saját hangrepertoárja sem merül ki egyetlen rikácsolásban. Halkabb, csacsogó, füttyögő és kattogó hangokat is hallathat, különösen akkor, amikor nem riaszt vagy veszélyt jelez. A kertben azonban többnyire a harsányabb kiáltása az, amely először elárulja a jelenlétét.
A mátyásmadár hangja tehát egyszerre riasztó, kommunikációs eszköz és meglepően fejlett utánzóképesség bizonyítéka. Éppen ez az egyik oka annak, hogy a mátyásmadár nemcsak látványra, hanem „hangzásra” is az egyik legkarakteresebb madár, amely egy magyar kertben megjelenhet.
A mátyásmadár viselkedése: mit eszik a szajkó?
A mátyásmadár viselkedése jól tükrözi intelligens és alkalmazkodó természetét. Óvatos madár, rendszerint figyelmesen felméri a környezetét, mielőtt leszáll a talajra vagy egy etető közelébe merészkedik. Ha veszélyt érzékel, gyorsan odébbáll, ugyanakkor a számára biztonságos kerteket és táplálkozóhelyeket könnyen megjegyzi, és rendszeresen visszatérhet hozzájuk.
Sok időt tölt fákon és bokrok között, de táplálék után kutatva a talajra is gyakran leereszkedik. Mozgása határozott, időnként kifejezetten kíváncsinak tűnhet, és gyakran megfigyelhető, ahogy egyik ágról a másikra haladva vizsgálja át a környezetét.
A szajkó mindenevő madár, ezért az étrendje rendkívül változatos, és az évszakokkal együtt is jelentősen változhat. Növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt, így szinte mindig talál valamit, amit hasznosítani tud.
De mit eszik a szajkó pontosan? A táplálékai között többek között megtalálhatók:
- makk és más erdei termések,
- különféle magvak és diófélék,
- bogyók és gyümölcsök,
- rovarok, bogarak és hernyók,
- pókok és más kisebb gerinctelenek,
- alkalmanként kisebb gerinces állatok,
- valamint más madarak tojásai és fiókái is.
Különösen érdekes a mátyásmadár és a makk kapcsolata. Ősszel nagy mennyiségben gyűjti össze a tölgyek termését, majd különböző helyeken elrejti azt későbbi felhasználásra. Az elraktározott makkok egy részét később megtalálja, másokat viszont ott felejt, amelyek megfelelő körülmények között akár ki is csírázhatnak. Emiatt a szajkónak az erdők természetes megújulásában is lehet szerepe.
Kerttulajdonosként emiatt kettős kép alakulhat ki róla. Egyrészt rovarokat és hernyókat is elfogyaszt, másrészt viszont a kertben található érett gyümölcsök, magvak vagy más madarak fészkei is felkelthetik az érdeklődését. Nem tekinthető azonban klasszikus kerti kártevőnek: egyszerűen egy opportunista madár, amely azt a táplálékot használja ki, amelyhez az adott időszakban hozzáfér.
Téli madáretetőknél is megjelenhet, különösen akkor, ha nagyobb magvakat vagy dióféléket talál. A kisebb madarakhoz képest jóval határozottabban mozoghat az etető körül, és mérete miatt átmenetileg akár el is zavarhatja őket.
A szajkó táplálkozása tehát legalább olyan sokoldalú, mint maga a madár. Éppen ez az alkalmazkodóképesség az egyik oka annak, hogy erdőben, parkban és kertvárosi környezetben egyaránt sikeresen megél.
A szajkó a kertben tehát általában kellemes vendég — és mostmár azt is tudod, hogyan érdemes őt etetni!
